Mankós kaland – 2025. július

A pszichológusom a következő kérdéssel kezdte legutóbbi találkozónkat: "Dávid, hogyan éled meg annak tudatát, hogy nem vagy sérthetetlen?" Azt mondják, minden okkal történik. Vajon a sérülésemmel mit akartak üzenni és ezt hogyan éltem meg? Az

• havi hóértékelőm erről fog szólni. Tarts velem!

Kezdjük az elején. Mi történt? Olvastam egy tanulmányt arról, mennyire jót tesznek a mozgáskoordinációt igénybe vevő sportok. Ezek jót tesznek az idegrendszernek, ezáltal az egészségnek. Igyekszem tudatosan élni, gondoltam itt az ideje visszatérni. Gyerekkoromban sok ilyen tevékenységet végeztem. Kaptam hát az alkalmon, amikor a srácokkal szóba került a padel.

Az első alkalom jól sikerült. Közösségélményt okozott, kellemesen elfáradtam, volt benne kihívás és sikerélmény is. Rögtön lefoglaltuk a következő alkalmat. Az volt a terv, rendszeresen el fogunk járni, mert mindenkinek tetszett, igényeltük a társas kikapcsolódást.

A második játék izgalmasan alakult. Két szett után 1-1-re álltunk, jöhetett a döntő szett. Az ellenfél felvetette, mi lenne, ha tétre játszanánk. Csak az izgalom és a versenyszellem növelésének érdekében. Rajtam kívül benne voltak, de leszavaztam. Úgy voltam vele, szórakozni, lazítani jöttem, nem akartam stresszt vinni a meccsbe, nem volt szükségem a felesleges extra feszültségre.

Jól kezdtünk. A game-ek tekintetében 3:1-re vezettünk és előnyben voltunk. Jött felém a labda, tettem jobb lábbal előre egy fél lépést és reccs. Éreztem a vádlimban egy pattanást. Azonnal leültem a földre. Korábban a teniszpályán sok hasonló sztorit hallottam már, így azonnal tudtam, baj van. Lementem a pályáról, próbáltam nyújtani, illetve masszírozni. 5-10 perc szünet után ráálltam, de valami kellemetlenséget éreztem. Nem akartam cserben hagyni a többieket, így mérlegeltem visszaálljak-e, de végül nem tettem. Így utólag jó döntés volt. Mindenkit arra bíztatok, ha történik valami, akkor nem szükséges a hőst játszani, mert ezzel komoly problémát okozhatunk magunknak.

Hazavezettem, gondoltam pihentetem, jegelem és holnap jobb lesz. Másnap elmentem krioszaunába, amit rá két napra megismételtem. Valamivel kezdett jobb lenni, bár nem volt tökéletes. Kedden elmentünk a Guns and Roses koncertre. Hogy is fogalmazzak, nem kellett volna. Eleve kicsit sántítottam, de a sok állástól másnap teljesen bedurrant a vádlim. Alig tudtam járni. Eliza azt mondta, ennek a fele sem tréfa, menjünk el orvoshoz.

Másnap reggel ott kezdtük a napot. Egy rövid vizsgálatot követően az orvos megállapította a diagnózist: részleges szakadás. Rá se álljak, a kezembe nyomott egy pár mankót és azzal váltunk el, 4 hét múlva találkozzunk újra, addig rá se lépjek. Nem vezethetek. Nem lehet vele semmit csinálni, pihentessem. Csodás. Eliza gyorsan átszervezte a napját és a legkisebb gyerekkel közösen vitt el az aznapi találkozóimra. Tudom, kicsit beteg vagyok, de egyetlen megbeszélést sem mondtam le.

Milyen hatással volt a sérülés az elmémre?

Sosem volt még semmilyen sérülésem, így nem tudtam, mire számítsak. Számomra teljesen új volt a helyzet. Az első nap még próbáltam viccesen felfogni. Oké, ez megtörtént, most ebben vagyok, de minden megy tovább. Itt még bennem volt a dac: na majd Én megmutatom az univerzumnak és bemutatok neki!

Persze azonnal jöttek a pofonok. Az első találkozón egy olyan lakásba érkeztem, ahol nem volt lift, így fel kellett menni a 2. emeletre. Ezen a ponton megemlíteném, hogy az ügyfelek rendkívül elfogadóak voltak végig velem szemben, amíg mankóval jártam. Ezt ezúton is köszönöm és hálás vagyok érte! Aztán egy konferenciára mentem, ami az irodától kb. 100 m-re volt. Bár felajánlották, hogy elvisznek, de úgy voltam vele, ekkora távot magamtól is meg tudok tenni. Végül is sikerült, de egyben azt is fel kellett ismernem, nem biztos, hogy az elkövetkező időszak sétagalopp lesz.

Jött a hétvége, ami tökéletes alkalomnak tűnt a helyzet kiértékelésére és akcióterv készítésre.

Hogyan fogok közlekedni? - Mivel a feleségem ésszerű okok miatt nem tudta vállalni a folyamatos rendelkezésre állást, ezért úgy döntöttünk, keresünk egy sofőrt, amit a social médián keresztül gyorsan meg is találtunk.

Mi legyen az Ügyfeleimmel? - Kiküldtünk egy tájékoztató emailt az összes Megbízónknak, melyben tájékoztattuk őket a kialakult helyzetről és biztosítottuk őket afelől, ez semmilyen hatással sem lesz az üzletmenetre.

Mi lesz a tartalomgyártással? - Ez bizony nem állhat le. Sokat kommunikálok a konzisztenciáról. Itt a lehetőség példát mutatni. Éppen ezért az a döntés született, hogy folytatjuk az aktív kommunikációt, csak kevesebb forgatási alkalmat tűzünk ki a következő időszakra. Előzetesen arra számítottam, ezt a helyzetet akár az előnyünkre is tudjuk fordítani, hiszen a mankós tartalmak nézettségnövekedést eredményezhetnek.

Mennyit dolgozzak? - Tudatosan bennem volt, hogy átmenetileg vissza kellene venni, de annyira felhúztam magam az egész szituáción, hogy extra motivációt adott. Akkor is megmutatom, akkor is megcsinálom, nem érdekel. Nem fogom ezt a történetet arra használni év végén, miért nem sikerült elérnem az éves célomat. Toltam ezerrel a sofőrjeim nagy örömére, akik teljesen készen voltak, amikor 20:00 után még arra vártak az irodában, mikor leszek végre hajlandó letenni a lantot. Főleg, mivel a reggelek korán indultak.

Hogyan lesz az üzletmenet? - Minden problémában, nehézségben benne rejtőzik a lehetőség csírája. Alkalmat láttam a hatékonyságom növelésére. Több mindent szerveztem ki a csapatomnak, ha csak lehetett, inkább behívtam az ügyfeleket az irodába. Bár mozogni nem tudtam úgy, de telefonálni képes voltam. (Alapvetően sem hívok keveset, de ezekben a hetekben extrán sokat voltam vonalban.) Igyekeztem nagyobb felelősséggel felruházni a csapatomat.

Megint egy mondás jut az eszembe. "Ember tervez, Isten végez."

Alapvetően amit kitaláltam, működött is. Viszont valamivel nem számoltam: az érzéseimmel. Korábban is megtapasztaltam már, tudni valamit és megélni, az két teljesen különböző dolog.

Korábban lefoglaltunk egy nyaralást. Hosszú idő után ez volt az első alkalom, amikor "kettesben" lehettünk. A kicsit is vittük magunkkal, mert őt még nem lehet senkire sem hagyni. Mivel már kifizettük, így nem akartam lemondani. 9 nappal azután, hogy mankót kaptam, elutaztunk az Amalfi-partra. Gyönyörű hely, egyetlen baj van vele, rengeteg a szintemelkedés. Nem mondanám ideális helyszínnek olyan számára, aki hozzám hasonló helyzetben van/volt.

Életem legrosszabb nyaralási élményében volt részem. Minden frusztrációm hatványozódott. Ebben a 4 napban teljesen kikészültem. Egyszerűen az elmúlt időszak, valamint a mankós sztori terhe kiszakadt belőlem. A teljesség igénye nélkül leírok párat. Tényleg nem panaszkodásként, hanem mert számomra egy komoly felismerés, mik lehetnek a hátterében egy ember viselkedésének, megnyilvánulásainak. Sosem tudhatod, mi van valójában valakinek az életében! Pontosan ezért fontos az empátia és az érzelmi intelligencia. (Ezekkel biztosan többet fogok foglalkozni a jövőben.)

1. baromi nehezen viseltem, hogy függök másoktól pl.: nem tudtam magamnak vizet hozni, problémát okozott kimenni a wc-re, mert nehezen tudtam kinyitni az ajtót stb.
2. mindkét alkarom feldagadt a túlzott mankó használattól, így egy idő után minden lépés fájdalommal járt, szóval kétszer is meggondoltam mikor, miért és hova induljak meg
3. kb. 10-20 lépés után le kellett ülnöm, de pár perc állást követően is, mert csomószor zsibbadt a lábam
4. a napok végére elképesztően elfáradtam fizikailag, reggel alig tudtam kikelni az ágyból, mert mindenem fájt
5. kevés mozgást követően is borzasztóan leizzadtam, ami diszkomfort érzetet adott
6. a stressz és a tehetetlenség miatt egyre feszültebb lettem

Kifelé természetesen igyekeztem azt mutatni, minden rendben, jól vagyok. Belül napról-napra egyre jobban forrt a vérem. A gondolataim felett szépen lassan kezdte átvenni az irányítást az egészségem feletti morfondírozás.

Mi az, ami segített?

Miután hazautaztunk, újra belevetettem magam a munkába, ami jó terápiának bizonyult. Eliza meg is jegyezte, 180 fokot fordultam. Így legalább lefoglaltam magam, hasznosnak érezhettem magam és a gondolataim is másra terelődtek. Számomra ez pozitívan hatott.

A másik, ami segített, hogy elmentem egy jobb orvoshoz. Míg az előző gyakorlatilag nem mondott sokat, csak annyit, ne csináljak semmit, addig a másik rehabilitációt javasolt. Ennek hatására elkezdtem heti kétszer gyógytornára és kezelésre járni. Alkalomról alkalomra észrevettem magamon a javulást. Jó érzés volt ezt megtapasztalni, valamint lett terv arra vonatkozóan, hogyan és milyen módon fogok felépülni. Ez mentálisan is adott egy mankót.

A TDG hónapja számokban

• Értékesítések: 12 eladás + 1 kiadás
• Forgalom: 1.497.700.000 Ft
• Átlagos ingatlanérték: 124.783.305 Ft
• Értékesítési idő: 52,55 nap
• Áralku: 2,2%
• Ingatlanbemutatók: 26,17 / tanácsadó – 157 db
• Új megbízás: 18 eladó + 3 kiadó
• Produktivitás: 66,67%

Mik a tanulságai ennek az időszaknak?

1. Sofőr

Menőnek tűnik, amikor valakinek sofőrje van, de ez a kényszerhelyzet alkalmat biztosított a kipróbálására. Korábban volt olyan gondolatom, hogy szükségem lenne rá, mert így még hatékonyabb tudnék lenni. Rájöttem, ez nincs így. 10-30 perc alatt nem lehet fókuszba kerülni, miközben mozgásban vagy és van melletted egy másik ember, aki szívesen társalogna veled.

2. Az egó az ellenség

Nem szerencsés egóból döntéseket hozni és ha egy módod van rá, NE tedd! Utólag azt gondolom, hogy többet kellett volna pihennem és valóban visszább kellett volna vennem. Nem csupán a fizikai korlátaim és állapotom miatt, hanem valószínűleg mentálisan és lelkileg is jót tett volna, ha többet foglalkozom magammal.

3. Ne sérülten akard feszegetni a határaidat

Ez nem az a helyzet, amikor bárkinek bármit bizonyítani kellene. El kell tudni fogadni a helyzetet. Nincs szükség hősködésre.

4. Válassz egy jó orvost/szakembert

Sokat lehetne arról vitatkozni, mitől jó egy orvos. Nekem annyira volt szükségem, hogy legyen egy kézzel fogható terv arra vonatkozóan, hogyan állok újra talpra. A türelmesen várjak és ne csináljak semmit nem opció és neked se legyen. A gyógytornán végzett gyakorlatok, a kapott instrukciók, az új határaim megismerése és egészséges módon való feszegetése mentálisan, lelkileg és fizikailag is jót tettek.

5. Minden fejben dől el

Őszinte leszek, teljesen be voltam szarva és féltem, nehogy újra megsérüljek vagy rásérüljek. Ha viszont folyamatosan arra gondolsz, amit nem szeretnél, akkor pont ezt fogod bevonzani. Éppen ezért át kell irányítanod a gondolataidat arra, amit szeretnél. Igyekeztem olyan dolgokat tenni, amik ebben segítettek. Pl. felkelés után és lefekvés előtt is kezeléseket csináltam magamon, amik támogatták felépülésemet. Számomra az volt a cél, hogy minél előbb újra önállóan járjak és visszatérhessek a megszokott életemhez.

Minden évben szokott lenni egy hullámvölgyem. Az elmúlt időszak próbára tett. Voltak már ennél sokkal mélyebbek és embert próbálóbbak. Ez most más volt, mint az eddigiek. Nem állítom, hogy teljesen kijöttem már belőle és túl vagyok rajta. Az viszont biztos, felívelő pályán vagyok.

Új időszak, új kihívások állnak előttem, melyek izgatottsággal és kíváncsisággal töltenek el. A vízió, a cél megvan már egy ideje. Azonban az oda vezető út még homályos volt előttem. Most viszont egyre tisztábban látok. Jelentős előrelépéseket sikerült tennem, melyekről a következő hóértékelőben olvashatsz majd. Bízom benne, velem tartasz akkor is!