A sírás határán – 2025. június

Közel két hónap után megtöröm a csendet. Távolmaradásom oka nem véletlen. Egy héten belül két olyan dolog is történt, ami érzelmileg rendkívül megviselt, nehezen dolgoztam fel őket.

Végig tudtam, erről szükséges majd írnom és ez kellemetlen lesz. Egyszerűen eddig nem voltam képes rávenni magam. Inkább távol maradtam. Azonban nem arról vagyok ismert, hogy megfutamodnék. Bátran szoktam megnyilvánulni olyan témákban is, melyek rávilágítanak sebezhetőségemre.

Sokat gondolkodtam azon, miért is ejtettek ezek az esetek ennyire mély sebet rajtam.

1. mert sértette az egómat, hogy félre tudtak csúszni dolgok, pedig kontroll alatt lehetett volna tartani őket.
2. mert még mindig folyamatos bizonyítási-és megfelelési kényszer van bennem.
3. mert rendkívül magas elvárásaim vannak önmagammal szemben, melyeknek most nem sikerült megfelelnem.

Hiszek abban, minden nehézségben benne rejtőzik a lehetőség csírája. Éppen ezért erősebben fogok kijönni ebből a helyzetből, mert tudom, mire kell jobban figyelnem, mit kell máshogy csinálnom annak érdekében, hogy ez vagy hasonló ne fordulhasson elő a jövőben. Még magasabb szintre fogom emelni a szolgáltatásom. Persze ehhez idő kell, nem tud egyik napról a másikra megvalósulni.

Joggal kérdezheted: Mi történt?

1. A rövidebbel kezdem

Betörtek az egyik megbízásomba. Szerintem legalább ezer ingatlan értékesítését kezeltem már, de még sosem történt hasonló sem velem.

Mentünk kirakni az eladó táblát és az általunk kihelyezett kulcsszéf nem volt a helyén. Éppen ezért a házba sem tudtunk bejutni. Este visszamentünk és arra lettünk figyelmesek, hogy ég a villany a lakásban, majd miután bejutottunk a házba kiderült, nyitva van az ajtó.

Kihívtuk a rendőrséget és velük mentünk be.

Mondanom sem kell, a lakást feldúlva találtuk.

Kiderült, a betörő kulccsal ment be. A kulcsszéfet ugyanis az utcán helyeztük el, mert nem volt kapukódunk, ezt valószínűleg kifigyelték és feltehetőleg próbálkozás útján, de megtalálták az ingatlant és bementek.

A helyszínen azt a tájékoztatást kaptuk a rendőrségtől, hogy mivel kulccsal mentek be, nem történt bűncselekmény, és nyomozást csak abban az esetben indítanak, ha valami eltűnt. Ez látszólagosan nem történt meg, sőt, a behatoló az asztalon hagyta a kulcsot, majd távozott. Valószínűleg nem ez volt az első ilyen esete, tudta mit csinál.

Természetesen a másnapot a tulajdonos tájékoztatásával kezdtük. Őszintén elmeséltük számára, ami történt és biztosítottuk afelől, vállaljuk a felelősséget. Akkor még úgy tűnt, higgadtan fogadta a dolgot. Ha ez nem lett volna elég, pár nap múlva a lakást eláztatta a szomszéd. Intéztük a zárcserét, nagytakarítást, egyeztettünk a biztosítóval, igyekeztünk segíteni az ázás kijavításában.

3 hétre rá utazott haza a tulajdonos. Ekkor kiderült, néhány tárgy mégis eltűnt, valamint megrongálódott. A viselkedése 180 fokos fordulatot vett, ami azért volt számomra teljesen megdöbbentő, mert végig őszinték, egyenesek, segítőkészek, elérhetőek voltunk. Semmi sunnyogás, mismásolás, teljes mell-és vállszélességgel voltunk benne a történetben. Bár a kárait megtérítettem, a bizalma minden igyekezetünk ellenére megingott. Éppen ezért felajánlottam számára az együttműködésünk minden következmény nélküli megszüntetésének lehetőségét.

Borzasztóan csalódott vagyok és rendkívül sajnálom a történteket. Egy olyan ügyfélről van szó, akinek korábban több lakását is sikeresen értékesítettem. Egyetlen apró hiba azonban minden korábbi tapasztalást és eredményt felülírhat, bármennyire is igyekszel helytállni és lehetőségeidhez mérten maximális odafigyeléssel, lelkiismerettel kezelni az ügyet.

Mondanom sem kell, még másnap az összes széfkulcsot beszedtük és azóta nem is helyeztünk ki újat.

2. Ez az eset jó pár álmatlan éjszakát okozott

Adott egy makulátlan, kivételesen magas minőségű ingatlan és egy borzasztóan maximalista tulajdonos. Az első találkozónk során egyértelművé tette, akkor tudunk együttműködni, ha betartom a játékszabályait és meg tudok felelni az elvárásainak. Ha nem, semmi gond, nyugodtan utasítsam vissza, nem lesz harag.

Egyrészt, ki ne akarna egy ennyire kivételes ingatlannal foglalkozni? Én biztosan, hiszen a kezdetek óta arra vágytam, ezért dolgoztam rendkívül keményen az elmúlt évtizedben, hogy ilyen kaliberű ügyfelekkel dolgozhassam, ilyen ingatlanokat képviselhessek. Másrészt kihívásnak élem meg ezeket a helyzeteket. Számtalanszor voltam már hasonlóban. Mindig égek a vágytól, hogy megmutassam másoknak és magamnak, igen is képes vagyok olyan dolgokra, amikre mások nem, vagy csak nagyon kevesen. Tipikusan ezek azok a pillanatok, amikor szintet lehet lépni emberileg, üzletileg és anyagilag egyaránt.

Örömmel fogadtam el a megbízást, a rám bízott feladatot. Az volt a tervem, még annál is több és jobb szolgáltatást fogok nyújtani, mint amiben megállapodtunk, amire számít. Több erőfeszítést és energiát tettünk bele az előkészületekbe. Szerettük volna kiemelni a piacon, megmutatni a benne lévő értéket, jól bemutatni az életérzést és hangulatot, amit magából áraszt. Úgy tűnt, ez sikerül is. Őszintén mondom, elégedettek voltunk magunkkal. Túlságosan magabiztosnak bizonyultunk.

Épp leértem a Balatonra, szállok ki a kocsiból. Ekkor vettem észre, az ügyfél már 5x is keresett. Ez ritkán szokott jót jelenteni. Visszahívtam. A következő fél órában lefolytattam életem egyik legkellemetlenebb beszélgetését. Olyan ráolvasást kaptam a fejemre, amit egész életemre megemlegetek. Ennyire rosszul csak néhányszor éreztem magam. Teljesen demoralizálódtam, sokkot kaptam. Mivel szinte meg sem tudtam szólalni, ezért kellett egy kis idő, amíg tisztultak a gondolataim. Még ennyi idő elteltével is könnybe lábadnak a szemeim, ahogy az emlékek és érzések visszatódulnak, miközben írom ezeket a sorokat. Kicsit összébb szedve magam, de még a sírás határán visszahívtam, bocsánatot kértem, tettem neki egy felajánlást, valamint biztosítottam arról, teljes felelősséget vállalok a történtekért.

A részletekbe nem szeretnék mélyebben belemenni. Legyen elég annyi, a problémát az okozta, hogy az ingatlan nem pontosan ugyanúgy lett visszaadva, ahogy az át lett véve, illetve meg lett szegve néhány specifikus kérés is. Hogy a francba fordulhatott ez elő?

1. Hiába tudtam, jobban oda kell figyelni a részletekre, mint eddig bármikor, melyet a többi érintettnek is jeleztem, mégsem voltam kellően elővigyázatos, mégsem tettem kellő óvintézkedéseket, mégsem allokáltam kellő erőforrást rá, mégsem volt a folyamaton az a szintű kontroll, amire így utólagosan szükség lett volna.
2. Túlságosan megbíztam a többi érintettben. Az előzetes bejárás során kaptak tőlem instrukciókat, de ezek nem lettek betartva. Én pedig utólagosan nem ellenőriztem őket. Ez hiba volt.
3. Kommunikációs hibákat vétettünk. Nem megfelelő módon, minőségben, időben és kellő körültekintéssel adtuk át egymásnak az információkat.
4. Feladatok és felelősségi körök nem megfelelő kiosztása, meghatározása. Ebből is lett a végén az egymásra mutogatás. Mindenki azt várta, arra számított, hogy majd a másik csinálja meg, amit neki kellett volna.
5. Nem dokumentáltuk a folyamatot.

Belső körben sokat vitatkoztunk arról, mennyire van igaza a megbízónak, mennyire lett a bolhából elefánt csinálva. Én azt képviselem, teljesen indifferens, mi mit gondolunk erről. Egyetlen dolog számít, amit az ügyfél érez. Sajnos kellemetlenséget okoztunk számára, amit rossz néven vett. Egyszerűen azért, mert más életszínvonalon él, máshol vannak az elvárásai, máshoz szokott hozzá. Belehelyezve magam az ő székébe, teljesen jogosan háborodott fel. Voltak kérései, amik nem lettek maradéktalanul betartva. Nem azt kapta, amire számított, amiben megállapodtunk.

Elképesztően csalódott vagyok. Kisebb mértékben a többi érintett miatt, mert gyakorlatilag semmiért sem vállaltak felelősséget, mosták kezeiket, benne hagytak a pácban. Ami a legdühítőbb, nulla megbánást, helyette sértettséget tapasztaltam részükről. Ennek legalább annyi haszna van, hogy tudom kitől, mire számíthatok a jövőben. Nagyobb részt viszont magamban. Mint korábban említettem, magas elvárásokat támasztok önmagam felé. Ezeknek nem voltam képes megfelelni. Úgy érzem kudarcot vallottam. Itt volt a lehetőség bizonyítani, hogy bármilyen igényt, kérést teljesíteni tudok, akár a legmagasabb szinten is. Azonban rá kellett jönnöm, vannak dolgok, amikben még nem tartok ott, ahol szeretnék. Bosszantó, hogy ezt meg lehetett volna előzni, akkor most nem ott tartana az ügy, ahol.

A TDG hónapja számokban

• Értékesítések: 10 eladás
• Forgalom: 1.570.503.750 Ft
• Átlagos ingatlanérték: 157.050.275 Ft
• Értékesítési idő: 61,25 nap
• Áralku: 5,15%
• Ingatlanbemutatók: 21,2 / tanácsadó – 127 db
• Új megbízás: 30 eladó + 5 kiadó
• Produktivitás: 80%

Tudom, többre vagyunk képesek. Minden erőmmel azon leszek, hogy a reputációmon esett csorbát kiköszörüljem. Tudom, hova szeretnék eljutni. Ez a hónap rávilágított, van még min fejleszteni. Egy lépéssel mégis közelebb jutottam, hiszen az itt szerzett negatív tapasztalatokat benzinként fogom használni, valamint a tanulságok levonásával javítani tudok a folyamatainkon, hogy ne fordulhasson elő ilyen mégegyszer.

Ami megtörtént, azon már nincs módom változtatni. Arra viszont van ráhatásom, hogyan reagálok és cselekszem ezekben a helyzetekben. Minden esetben elismertem a történteket, maximálisan vállaltam a felelősséget és a következményeket. Rövid távon ez a nehezebb út, hiszen kőkemény szituációkban kell helytállni és komoly súlyú döntéseket kell meghozni, de hiszem, hosszú távon csak így lehet és szabad működni.