Tartalom
Határozottan emlékszem arra a bizonyos szombat reggelre, amikor a világom teljesen összeomlott. Két napig sokkban voltam és nem tértem magamhoz. Félreraktam mindent, csupán két dologra tudtam koncentrálni: Hogyan jutottunk idáig? Mit tudok ellene tenni? Válságmenedzsment üzemmódba kapcsoltam. Ez volt számomra az idei év mélypontja.
Szokványos hétvégi napra keltem. Kicsit tovább aludtam, mint hétköznap szoktam. Két pohár víz, testmozgás, közös reggeli a családdal. Ezt követően kis munka. Át szoktam gondolni a héten történteket, ránézek a számokra, ötletelés, tervek dédelgetése, tartalomgyártás és/vagy riportolás a megbízóimnak. Miközben hangolódtam a munka fázisra szembejött velem egy poszt. A tartalmától lefagytam. Egyik kollégám egy rendkívüli mérföldkövet ért el.
Gyorsan felcsaptam a laptopom és megnéztem, Én hol tartok. Hamar rájöttem, hogy nagy a különbség. Túl nagy. Veszélybe került a zsinórban 8. Év tanácsadója cím. Belül összetörtem. A számokat és kilátásokat elemezve egyértelművé vált, válaszút elé érkeztem. Az egyéni célom és ambícióim helyezem előtérbe úgy, hogy ha minden csillag összeáll is kétséges a sikeres kimenetel, vagy a családom, egészségem és a csapatét. A felismerés úgy hatott, mint mikor a ringben kapsz egy baromi nagy maflást és földre kerülsz. Jön a bíró és elkezd rád számolni.
Már év elején tudtam, benne van a pakliban a sorozat megszakadása. Igyekeztem erre az eshetőségre lelkileg felkészülni. 9 hónapig fej-fej mellett haladtunk, aztán hirtelen olyan sebességgel száguldottak el mellettem, mintha más ligában játszanék. Lassan egy évtizedet töltöttem el a csúcson, szinte már nem ismerek mást. Éppen ezért megkérdőjeleződött az identitásom. Ki Török Dávid, ha nem a #1, az ország egyik, ha nem legjobb ingatlan értékesítője?!
Egy ideje már dolgozom azon, hogy az értékemet ne pénzben vagy elért sikerekben, eredményekben mérjem. Tudom, ha ezek a fokmérők, akkor sosem leszek igazán boldog, hiszen mindig lesz valaki, aki előttem jár. A saját boldogságom, elégedettségem, egyensúlyom szükséges megtalálnom. Igyekszem minél jobban függetleníteni magam a körülményektől. Nekem se nem jobb, se nem rosszabb, ha mások nálam jobban teljesítenek. Önmagamra kell koncentrálnom. Van épp elég terület, amiben lehetőségem nyílik a fejlődésre, gyarapodásra, kiteljesedésre.
Az elmúlt években elképesztő nyomást helyeztem saját magamra. Nem fordítottam kellő időt és energiát a feltöltődésre. Rájöttem, azért nem mennek vágyaim szerint a dolgaim, mert görcsös vagyok. A hónapok óta bennem lévő "megrekedés" érzése borzasztóan frusztrált és egyben visszafogott.
Viszont ha erőből, sőt, sokszor erőn felül csinálom, az jóra biztosan nem vezet.
Miután ki tudtam zárni az érzéseimet, reálisan láttam a helyzetet, voltam képes tudatos döntéseket hozni azzal kapcsolatban, mik a válasz lépéseim a szituációra.
Elérkezett a megvilágosodás. Most valami másra (még ha csak átmenetileg is) van szükségem. Valaminek a hajszolása helyett annak értékelésére, amim már van, ahová már elértem, amit már megvalósítottam. Túl régóta szól csak és kizárólag rólam minden, miközben a környezetem támogat és türelmesen várja, nekik is jusson belőlem valami.
Ekkor fogalmazódott meg bennem, itt az ideje az elengedésnek.
A TDG hónapja számokban
- Értékesítések: 13 eladás
- Forgalom: 1.474.080.481 Ft
- Átlagos ingatlanérték: 113.390.806 Ft
- Értékesítési idő: 67,3 nap
- Áralku: 2,16%
- Ingatlanbemutatók: 23,4 / tanácsadó – 117 db
- Új megbízás: 27 eladó + 5 kiadó
- Produktivitás: 80%
Nem volt könnyű ennek az elfogadása, de minden érzékszervem azt súgta, ezt kell tennem. A nehéz, csalódást keltő napok végén, az ágyban fekve egyetlen gondolat volt képes megvigasztalni: a hála. Ez segített át és erősített meg, adott erőt. Miután el tudtam egy pillanatra engedni kavargó gondolataimat és lecsupaszítottam a helyzetet, újra és újra rá kellett jönnöm, mennyire szerencsés vagyok. Szerető feleség és csodálatos gyerekek vesznek körül. Jó körülmények között élünk.
Nincsenek anyagi nehézségeink. Ha nem jön össze a következő eladás, akkor sem fog összeomlani az életem, változik meg bármi. Stabil, erős alapokon állok, melyre igenis tovább lehet építkezni.
Elengedés. Erről szól számomra az év hátralévő része.
Amikor ezt hangosan is kimondtam, megkönnyebbülést éreztem. Egy hatalmas teher került le a vállamról. Hosszú idő után végre újra fellélegeztem és azt éreztem, kezembe kerül az irányítás. Hatalmamban áll kontrollálni a dolgok folyását. Magam alakíthatom a sorsom. Nem volt más hátra, mint cselekedni.
Mit engedtem el?
- Egyéni álom célom
- Az irodai éves árbevételt és versenyt
- Túlórákat - bár ezen van még mit javítani
- Énidőm feláldozását
- Egyik értékesítőnknek megköszöntem a közös munkát
- Átalakítottam a csapatom struktúráját
- Megbízásokat mondtam fel
- Potenciális és meglévő megbízókat utasítottam vissza
- A jelen helyett a jövőre, az akadályok helyett a lehetőségek felé fordítottam a figyelmem.
Bevallom, némely ponttól tartottam, de piszok jó volt meglépni őket. Képzeld, nem történt semmi rossz. Sőt! Amikor a pohár csordultig van vízzel, hiába akarsz még többet beleönteni, mind ki fog folyni. Előbb ki kell öntened belőle, hogy friss víz kerülhessen a helyére.
A több tér, ebben az esetben mentális kapacitásbővülés lehetőséget nyújt a tisztánlátásra. Újra a növekedésre, innovációra tudok koncentrálni. Folyamatosan jönnek az ötletek azzal kapcsolatban mit és hogyan lehetne jobban csinálni, szintet lépni.
Milyen szerepkörökre és partnerekre van ehhez szükség. Hova és miért szeretnék pontosan eljutni.
Nem tudhatom, hogyan fog alakulni a következő időszak. Egy dologban viszont biztos vagyok: elképesztő módon megerősödtem és készen állok. Sikeresen irányba állt a hajó kapitánya, tudja mi a cél és azt is, hogyan fog oda jutni. Amikor a fejembe veszek valamit, megállíthatatlan szoktam lenni. Csak idő kérdése, hogy elérjem. Ready, set, go!
Neked mit szükséges elengedned ahhoz, hogy előreléphess?
